Nekem a Balaton a Riviéra… csendül fel a jól ismert dalszöveg minden magyar fejében. De nekünk, az X és Y generációnak is az volna? E heti blogbejegyzésünkben szeretném feltárni milyen változásokon ment keresztül a Balaton és a róla alkotott kép a 60-as 70-es és 80-as évek óta.
A 60-as években az idegenforgalom színvonalának növekedésével kezdetét vehette a Balatoni nyaralások korszaka, amikor minden család bepattant a Wartburgjába és a vállalati beutalóval a kocsi kesztyűtartójában elindult a SZOT-üdülő felé. Igen, akkoriban még nem volt booking.com és airbnb. A nyaralni kívánó magyar családok ezekben az üdülőkben szálltak meg. Azóta a legtöbb SZOT-üdülőt a jó fekvése miatt vagy önálló apartmanokká alakították vagy éppen szórakozó helyet csináltak belőle, mint például a Siófok-Balatonszéplak üdülőből vagy mai nevén Palace Dance Club. Az X és Y generáció számára biztos ismerős az új neve hiszen, ha Balaton és szórakozóhely akkor a Palace ugrik be elsőnek. Azonban rengetek elhagyatott üdülő vált szellemházzá, ami elég szomorú.
Számunkra már természetes, hogy ha Balaton akkor M7-es autópálya, azonban ez nem mindig volt így. 1964-ben a megnövekedett autós forgalom miatt már több különböző forgalmi intézkedést is bevezettek. A balatoni műút zötyögős fővárosi szakaszát már 1937-ben átadták, azonban az M7 autópályát csak jóval később 1975-re kötötte össze Balatonaligát Budapesttel. Az egyetlen változatlan dolog azóta csak az állandó hétvégi dugó nyáron…
Zamárdi a Kádár korszak egyik kiemelt üdülőhelyének számított és híres volt többek között az 1961-ben megépített kertmozijáról. Olyannyira népszerű volt a mozi, hogy a jegyek már egy héttel a film vetítése előtt elkeltek. A mozit 2012-ben felújították így, aki egy kis nosztalgiára vágyik most is felkeresheti a helyet. Nagy sikere volt az itt található autóskempingnek is, ahol ellepték a partot a pokrócokkal letakart Zsigulik, Trabantok és Wartburgok. A part tele volt felfújható gumimatracokkal és egy-egy NDK-s lakókocsival a sátortengerben. Zamárdi népszerűsége azóta sem lankadt, mai napig az egyik kiemelkedő célpont a Balatonon. Azonban nekem inkább a nyári zenei fesztiválok jutnak az eszembe róla és az ehhez tartozó őrült esték. Amikor a kempingben már nem a főtt kukoricáért áll a sor, hanem a központi töltőhely férőhelyei miatt, hogy az esti bulira fel tudjuk tölteni a telefonunkat.
Ha már a balatoni nyarakról van szó, nem mehetünk el a zánkai Úttörőtábor mellett. A 70-es évektől Zánka volt az abszolút number 1, így akkor csak simán Úttörővárosként hívták a települést. A tábort 1975 május 25-én, gyereknapon adták át. A 30 holdnyi területen fekvő tábor többek között saját vasútállomással, buszpályaudvarral, színházteremmel, sportlétesítményekkel, szabadtéri színpaddal és múzeummal is rendelkezett, ami valljuk be, azért elég menő lehetett akkoriban. A szocializmus alatt szinte minden iskolás diákot úttörővé avattak, csak a rossz magaviseletű vagy tanulmányi átlagú diákok maradtak ki ebből. Évente összesen 25 ezer gyerek fordult meg a táborban. Habár azóta az úttörő mozgalom véget ért, de szerintem nincs olyan gyerek, aki valaha nem járt volna a zánkai táborban. Ma már Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrumként működik, ahova bárki visszatérhet a barátokkal vagy családdal, aki egy kis nosztalgiára vágyik.
Sok minden változott, azonban úgy gondolom, hogy a Balaton mindannyiunk számára meghatározó hely marad, ahova mindenkit rengeteg élmény és emlék köt és ahova bármikor szívesen tér vissza.
A blog végére egy kis szösszenet 1968-ból, a Balatonberényi Wágner diszkóból, ami szerintem mosolyt csal mindenki arcára: Wágner Diszkó
Ha tetszett a bejegyzés ne felejtsetek el követni minket Facebookon és Instán :)
Enikő
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.