Filmek végtelen sora a mozikban és sorozatok a TV-ben, milliónyi zeneszám naponta és koncertek minden héten, képzőművészeti kiállítások, kortárs fotó és festmény galériák, remekebbnél remekebb prózai és táncos darabok rengeteg színházban. A kultúra és a művészet átjárja mindennapjainkat, szinte el sem tudnánk képzelni az életünket ezek nélkül az alkotások nélkül.
Még akkor is valamilyen művészeti terméket fogyasztunk, amikor ez eszünkbe sem jut. Ilyen például a ruhánk, vagy a könyv, amit olvasunk. Napjainkban a művészet virágzik, a kultúra szárnyal és ez az, ami inspirált minket arra, hogy visszatekintsünk a Rendszerváltás előtti időszakba. A „gulyáskommunizmus” idején bizony nem volt szabad bármit hallgatni, nézni, olvasni, festeni, táncolni. A művészet azonban nem egy olyan dolog, aminek gátat lehet szabni. Éppen ezért most az 1970-es évek zenei és a filmes világába kalauzolunk titeket egy rövid pillanat erejéig.
A II. világháború után a tánczene volt a legnépszerűbb műfaj kis hazánkban, azonban az 1970-es évekre a beat után, már a rock and roll hódított. Olyan máig ismert zenekarok alakultak és váltak ünnepeltté az egész Keleti blokkban, mint az Omega, a Neoton és a Hungária. De az eleinte botrányos Illés zenekar és az új hullámos KFT együttesek is ebben az időszakban kezdték meg hódításukat szerte az országban. A koncerteket ekkoriban, a legnagyobb befogadó képességű futball stadionokban rendezték és a zenészek igazi szupersztárok voltak. Természetesen a hatalom nem könnyítette meg a zenészek helyzetét, hiszen ez a kifejezési forma teret engedett nekik arra, hogy burkolt, illetve kevésbé burkolt formában hangot adjanak a rendszerről való véleményüknek. A lemezeket a kiadók, szándékosan, alig terjesztették, így az említett koncertek kulcsszerepet játszottak a sikerek elérésében.
A magyar filmtörténet hasonló a zenészek világához. A II. világháború után a politika diktálta, hogy milyen produkciók szülessenek, azonban az 1960-as évektől kezdve merész rendezők mai napig értékes filmeket alkottak. A filmek sikeréhez, természetesen elengedhetetlen volt a neves és tehetséges színészek teljesítménye is. Ilyenek voltak, például: Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Őze Lajos, illetve Törőcsik Mari. Eleinte főként az olyan nagy sikereket elért hazai prózai műveket dolgozták fel, mint A kőszívű ember fiai, A Pál utcai fiúk, vagy az Egri csillagok. A 1970-es évektől már olyan eredeti produkciók is születtek, mint A tanú, A Tenkes kapitánya, vagy az Oscar-díjat is nyert A légy című animációs film. Ezeket a filmeket egyébként a mai napig vetítik időnként egy TV-csatornák.
Reméljük, hogy sikerült Titeket visszarepíteni kicsit a nagyszüleink fiatalkorába, amennyiben igen, likeoljátok oldalunkat a Facebookon és kövessetek minket Instagramon is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.